"KLASSZIKUS" PATOLÓGIAI DIAGNOSZTIKAI MÓDSZEREK

Preoperatív diagnosztika

Bármilyen nagyobb beavatkozás előtt döntő fontosságú a lehető legpontosabb diagnózis felállításra az adott elváltozásból, ennek fényében tervezhetőek a további lépések, például, hogy szükség van-e egyáltalán operációra, és amennyiben igen, milyen kiterjedésűnek kell lennie. Ez kiemelkedő jelentőséggel bír daganatos folyamatok (gyanúja) esetén, a páciens sorsának szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy a szövetszaporulat valóban rosszindulatú vagy esetleg jóindulatú, vagy éppen nem is daganatos elváltozásról (például gyulladásról) van-e szó.

A preoperatív diagnózis felállításához a következő vizsgálati lehetőségek állnak rendelkezésre:

  • citológia – szöveti környezetükből kiragadott sejtek, sejtcsoportok vizsgálata, melynek alapvetően exfoliatív és aspirációs (vékonytű biopszia, FNAB) formája ismert. Az exfoliatív citológia esetén a levált vagy leválasztott (exfoliált) sejteket vizsgáljuk, míg aspirációs citológia során egy 22-23G-s tűvel beszúrva kiszívjuk (aspiráljuk) a kérdéses elváltozásból a sejteket, gyakran valamely képalkotó eszköz (ultrahang, CT stb.) „vezetésével”. A sejtmintát óvatosan üveglemezre szélesztve kenetet készítünk, melyet különböző módokon festünk és vizsgálunk.
  • core- vagy vastagtű-biopszia – ezen eljárás a korábban említett aspirációs tűbiopsziánál vastagabb kaliberű tűvel vesz mintát a vizsgáló orvos, amely során szövethengert kapunk, amelyet szövettani módszerekkel dolgozunk fel és értékelünk.
  • próbakimetszés (excisio) – bizonyos körülmények között nem lehetséges a fenti tűbiopsziás vizsgálatok végzése, ilyenkor endoszkópos mintavételi technikákkal vagy „direkt”, sebészi kimetszéssel veszünk mintát az adott elváltozásból.

 

Intraoperatív diagnosztika

Számos esetben szükséges a diagnózis pontosítása műtét során. Annak eldöntése, hogy milyen mértékű legyen a kérdéses szövet eltávolítása, a sebésznek néha a műtét közben is meg kell győződnie az elváltozás természetéről. Ugyancsak fontos, hogy a kóros szövet eltávolítása mindig épben történjék, ami néha szabad szemmel nem ítélhető meg, ezért mikroszkópos vizsgálatra van szükség. Az intraoperatív diagnosztika – műtét közbeni gyors vizsgálatok - eszköztárába tartozik a fagyasztásos szövettani vizsgálat (melynek során fixálás nélkül, gyorsfagyasztással történik a preparátumok készítése), illetve az intraoperatív citológiai vizsgálat.

Posztoperatív diagnosztika

A műtét során eltávolított szövetek részletes kórszövettani vizsgálata alapvető a későbbi kezelés tervezéséhez, megválasztásához. A terápiás lehetőségek fejlődésével a jó- és rosszindulatúság meghatározása mellett napjainkban számos, a betegség prognózisát meghatározó faktor leírására kell figyelmet fordítani a szövettani leletezés során, melyhez az alábbi eljárások nyújtanak segítséget.

ÚJABBAN ALKALMAZOTT PATOLÓGIAI MÓDSZEREK

Immunhisztokémia

Az immunhisztokémiai vizsgálatok immunológiai kölcsönhatáson alapuló eljárások, melyek során a kimutatandó, antigénként működő sejtalkotó vagy kórokozó az ellene termeltetett antitesttel komplexet képez, mely különböző reakcióutakon keresztül láthatóvá tehető.

Az immunhisztokémiai reakciókat legkiterjedtebben a daganatok diagnosztikájában, elsősorban a tumorok szöveti- és sejteredetének meghatározásában, differenciáltsági fokának megállapításában alkalmazzák, de ugyancsak kulcsfontosságú szerepük van egyes receptorok megjelenítésében (emlődaganatok esetében például a beteg további kezelése attól függ, hogy a kérdéses daganat ösztrogén vagy progesteron receptort tartalmaz-e, vagy expresszálja-e a HER-2/neu antigént stb.)

Molekuláris patológiai módszerek

A molekuláris biológiai technikák fejlődése új távlatokat nyitott a patológiai diagnosztikában is. Bár a különböző daganatok osztályozása jelentősen változott az immunhisztokémia alkalmazásával, azonban egyes esetekben változatlanul kétségek merültek fel a tumorok osztályozásával, szöveti eredetével kapcsolatban.

A molekuláris biológia adatai alapján, a gének jobb megismerésével lehetőség nyílik génszinten, illetve fehérjeexpresszió szintjén megismerni az egyes betegségek során létrejövő molekuláris változásokat. Jelenleg a molekuláris patológiai eljárásokat elsősorban tumorok (főként leukaemiák, lymphomák, emlődagantok, lágyrésztumorok, neuroblastoma, vese- és hólyagdaganatok, tüdőrák, colorectalis daganatok) diagnosztikájában, génhibák feltárására, valamint különböző fertőző ágensek (baktériumok, vírusok stb.) kimutatására alkalmazzák. Az eljárások közé tartozik a citogenetika, mely megjeleníti a kromoszómákat és azonosítja azok esetleges számbeli vagy szerkezeti eltérését; a fluoreszcens in situ hibridizáció (FISH) és módozatai, melyekkel specifikus DNS szakaszok mutathatók ki egyszálúvá tett DNS és jelölt DNS-próba használatával; a polimeráz láncreakció (PCR), mellyel kimutatható, hogy a kérdéses DNS szakasz jelen van-e a vizsgált mintában; valamint a DNS-chip technika, melynek során lehetővé válik számos, akár több ezer vagy tízezer gén expressziós profiljának azonosítása.

slider menu